Bevezető

Sziasztok! Meghoztam a bevezetőt... Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Nem tudom, hogy részek milyen tempóban fognak érkezni. Még soha nem írtam, most van ihletem, ezért úgy vélem, hogy heti egy rész várható. A héten még hozok egyet, mert jövő hétfőtől nyaralni megyek, így megelőlegezem nektek. :) 

Remélem, hogy kapok majd véleményeket. Legyen az negatív vagy pozitív, a fejlődésemhez mindenképpen szükség lesz rá és rátok. :)

~o~

Lea

Erősen kételkedem benne, hogy a boldog életről szőtt álmaim valaha is valóra válnak. Pedig úgy tizenhárom évesen megvolt a tökéletes tervem. Még harmin éves korom előtt híres táncos leszek és hozzámegyek a tökéletes férfihoz. Tizennégy évvel később itt állok, közel harminc évesen, pasi nélkül, összetört szívvel. – Remek. – Ráadásul kilátástalan élettel.

Komótosan szállok ki a taxi hátsó üléséről, fizetek, majd az ajtó irányába lépkedek. Előveszem táskámból a Dr. Oetker mackós kulcstartóm és a jól ismert zárba helyezem. – Hmm, az otthon illatánál nincs nyugtatóbb.

• Drágám, mióta Lea szólt, hogy férjhez megy, olyan öregnek érzem magam. – hallom meg édesapám jól csengő hangját
• Mert öreg is vagy – válaszol neki anya, miközben megcsókolja – én pedig csak állok az ajtónál és nézem őket, szemeim fátyolossá válnak
• Egyáltalán nem vagyok öreg, negyven percig megállás nélkül bírom – incselkedik apa, amit én hallani sem akarok, így inkább megköszörülöm a torkom. Mindketten rám pillantanak. Én pedig csak állok ott, elkenődött sminkben, melegítőben. Szörnyen festhetek.
• Lea, te meg mit keresel itt? – von anya kérdőre – Nem a szabónál kellene lenned a ruhával? – néz rám kérdőn – Neee – szörnyed el a hangja.
• De – bólogatok hevesen, miközben a könnyeimet a dühömmel próbálom elfojtani.
• Ne Lea! – rázza továbbra is a fejét
• De anya! – fakadok sírva, miközben apa csak értetlenül mered rám – Rafael megcsalt az asszisztensével. – Ekkor már apa is tudta, hogy vigaszra szorulok
• Hogy a lényegre térjek, sosem bírtam elviselni azt a pojáca agykurkászt, látszik, hogy agyilag nem áll messze a betegeitől. Nem kap meg téged soha! – mondja apa mérgesen, amitől sajnos a kedvem cseppet sem lett felhőtlen, hiszen már én sem kapom meg őt, soha.
• Drágám, apádnak igaza van. Túl sok évig voltál vele. Nézd meg mi lett belőled? Még a karriered is feladtad érte. Hidd el kincsem, hamarosan jó óvodapedagógus válna belőled, hiszen megvan a képzettséged, hidd el, hipp-hopp belejönnél. – nyugtat anya és én kezdem belátni, hogy igazuk van. Tényleg sokat feladtam Rafa miatt és tessék, mit értem el vele? Semmit…
• Babukám, mindig is erről álmodtál! – simít végig apa az arcomon
• Igen, tényleg! Ha nem találkoztam volna Rafaval, ma már egy óvodában dolgoznék – mondom ki az előbbi gondolataimat hevesen – Karriert akartam csinálni, és fogok is!

Felálltam és otthagytam az ősöket, hogy egyedül végiggondolhassam a jövőmet. Felértem a szobámba és ráhuppantam a hatalmas nagy franciaágyamra. Tisztán emlékszem arra a napra, amikor tudatosult bennem, hogy óvónő akarok lenni, meg is tettem érte mindnet, de a férfiak valahogy mindig tönkre tudják tenni egy nő álmait, ez alól miért is éppen az én álmaim és vőlegényem képezte volna a kivétel tárgyát!?

• Anya, autóval kellene munkába járnod, hiszen te vagy itt a főnök! – Nézek a biciklikre, amikről az előbb szálltunk le
• Drágám, ennyi idősen már minden kis sport számít. Inkább tűnjek szegénynek, csak ne hízzak el. – mosolyog rám, miközben belém karol és a hatalmas, háromszintes óvoda irányába indulunk. Nem is emlékeztem rá, hogy ilyen óriási, de érthető, mekkora is legyen, hiszen ez a Real Madrid óvodája.
• Gondolod, hogy itt dolgozhatok? Pont én? Akinek semmi tapasztalata…? – fürkészem anyu tekintetét érdeklődve, miközben az idegességemet nem leplezve a hajamat túrtam
• Kincsem, bízz anyádban! Te magad mondtad, hogy én vagyok itt a főnök, nem igaz? – nevet rám – Hidd el, hogy a tulajdonosoknak nem lesz kivetnivalójuk. Amúgy is szerettem volna egy kisegítőt.